A lovak lételeme a mozgás.Vadonélő őseik szinte állandóan,éjjel-nappal mozgásba voltak.A csapatban mindig ébernek kellett lenni valakinek,hogy az éhes ragadozók ne tudják őket meglepni álmukban.Ezért csak 2-3 órát töltöttek alvással,azt is szinte félig éberen.Ezt a tulajdonságukat máig megőrizték,a legelőn és az istállóban lévő lovak is megelégszenek néhány órás szundikálással.Ilyenkor lefekszenek,hogy kényelmess helyzetben pihenhessék ki magukat.Óvatosan behajlítják az elülső lábaikat,majd ráhelyezik a testsúlyukat és félig az oldalukra,félig a hasukra dőlnek.Maguk alá húzzák a lábaikat,ezzel támasztják meg testüket.Ebből a helyzetből bármikor fel tudnak pattani.Egy kis szundikáláshoz,délutáni sziesztához nagyon kényelmes helyzet.Időnkét egy-egy falat szénát vagy füvet is nassolnak közben. 

Nagyon fárasztó munka után,ha biztonságban érzik magukat,teljesen az oldaluka is dőlnek és kinyújtják a lábaikat.Mély álomba néha még horkolni is szoktak.

Felkeléskor maguk alá húzzák mind a négy lábukat,kinyújtják a mellsőket,a testsúlyuk ilyenkor a farukra kerül,néhány pillanatra ülő helyzetet vesznek fel,majd a hátulsó lábaikat is kinyújta kerülnek álló helyzetbe.

 

Miután lovaink négy lábbal jönnek a világra,a helyváltoztatásuk,összetettebb feladat,mint az emberé.Lábaikat külömböző sorrendben teszik előre,amely sorrend határozza meg a mozgás módját és sebességét.A lépés a leglassúb és legstabilabb jármód,melyet a lovak a legszívesebben választanak,ha nincs sietős dolguk.

 Ebben a mozgásformában a lábait egymás után teszi le a földre,ezért négyütemű mozgásnak hívjuk,négy patadobbansát hallunk.A lovas számára a lépés és a vágta a legkényelmesebb jármód.

 

 

Ügetésben két átlós láb van egyszerre a talajon,ezért kisebb a test alátámasztása,de sokkal ledületesebb és gyorsabb mozgásforma a többinél.Ilyenkor két-két lábát teszi egyszerre a földre,ezért két patadobbanás hallható.

 A vágta vagy galopp a leggyorsabb helyváltoztatási formájuk,melynek során időnként már csak egy-egy láb érintia talajt,sőt,hosszú lebegési szakaszokat is tartalmaz.Ebből a mozgásformából tudjuk a legnagyobb erőt kifejteni pl: magas akadályok átugrása.Vágtánál két lábát teszi le egyszerre,a másik kettőt pedig egymás után.Ezért három patadobbanás hallható egy vágtaugrás alatt.

 

 

Játék közben,vagy csak örömükben,hogy kijutottak az istállóból,még nagyon sok mozdulattal találkozhatunk.Ágaskodásnál a két hátulsó lábukra állnak,és egészen,akár függőleges helyzetig is felemelkednek.Olyankor teszik,amikor nagynak és erősnek akarnak látszani.Rúgni akár egy vagy két lábbal is tudnak.Ilyenkor a mellső lábukra támaszkodnak és így lendítik farukat a magasba.Jól tudnak célozni,és egészen magasra tudják lendíteni a hátulsó lábaikat.Ezzel tartják távol erőszakosan tolakodó társaikat az abrakadagjuktól.Enyhébb esetekben elég egy figyelmeztető faremelés is.

 

 

Az önfeledt hempergés felér egy kényeztető masszázzsal.Homokban,fűben,szalmában,esetleg sárban is szívesen hemperegnek a lovak.Munka után a rájuk száradt izzadság,por,apró bogarak a szőrükön okozhatnak viszketést,kellemetlen érzést.Ezektől is segít megszabadulni egy kiadós hempergés.Ehhez a művelethez keresnek egy tiszta,egyenletes felületű helyet,ahol néhányszor egyhelyben körbeforognak,mellső lábukkal kaparnak néhányat,majd mind a lefekvésnél,behajlítják mellső lábaikat és lassan az oldalukra dőlnek.Ezután mindkét oldalukat,hátukat és pofájukat alaposan a földhöz dörzsölik.Mehpergés után felállnak és jó alaposan megrázzák magukat,hogy a fellazított elhalt szőrzettel együtt a kellemetlen érzést okozó apró élősködők is kihulljanak.

 

 

A lovak alapvetően szeretik a vizet,és ösztönösen jól is tudnak úszni.A többi emlősálazhoz hasonlóan ügető mozgással haladnak a vízben.Nyári melegben remek felüdülés és egyben tisztálkodási módszer is az úszás.